4. könyv

Fred & George idézetek

(Ron)" Hogy kerültünk ide? Elszúrtunk valamit?
- Á, dehogy. - hangozott Fred gúnyos válasza. - Ebbe a sötét lyukba készültünk te okostojás.
- Elbulizunk itt, mint a heringek a dobozban. - tette hozzá George."

(Percy)" Még belegondolni is szörnyű, mit találnék az íróasztalomon, ha öt napot mulasztanék.
- Talán megint egy adag sárkányganéjt. - szólt Fred.
- Az szervestrágyaminta volt, és Norvégiából küldték! - vágott vissza lángoló arccal Percy. - Tévedésből került az asztalomra!
- Nem volt ott semmi tévedés - súgta oda Harrynek Fred, mikor felálltak az asztaltól. - Mi küldtük neki a trágyát."

"- Ez az információ hivatali titoknak minősül, amíg a minisztérium nyilvánosságra nem hozza. - tette hozzá fontoskodva Percy. - Mr Kupor nagyon jól tette, hogy nem árult el részleteket.
- Nem téged kérdeztelek Weatherby! - mordult rá Fred."

"- Nem szeretném, ha kiderülne - folytatta figyelmeztető hangon Mrs Weasley -, hogy az a lecke egy új megrendelőlap. Remélem egyszer és mindenkorra felszámoltátok a Weasley Varázsvicc Vállalatot.
 Fred mártírarccal nézett az anyjára.
- Lehet, hogy holnap kisiklik a Roxfort Expressz, és George meg én meghalunk. Hogy visz rá a lélek, hogy életünk utolsó óráiban alaptalan vádakat vágj a fejünkhöz?"

"- Rémszem Mordon? - dünnyögte töprengve George, miközben lekvárt kent a pirítósára. - Nem ő az a flúgos, aki...
- Apátok igen nagyra becsüli Rémszem Mordont. - vágott a szavába szigorúan Mrs Weasley.
- Naná, mert apa meg villásdugókat gyűjt - szólt vállvonogatva Fred, mikor Mrs Weasley kiment a konyhából. - Nem csoda, hogy megértik egymást..."

"- A szorgalmas munka elnyeri jutalmát, Percy. - nézett rá komoly képpel George. - Még egy év, és Kupor megtanulja a neved."

"- Miért nem szóltál, hogy beneveztél?! - üvöltötte a fülébe Fred félig bosszús, félig elismerő arccal.
- És még csak szakálladsem nőtt! - harsogta George. - Szuper!"

(hazafelé, mikor Malfoyékat elintézik)
"... Na jó, tüntessük el ezeket. Rontják az összképet."